Csákvárra optimális létszámban utazott csaptunk; a bő keretből éppen 18-an jelentkeztek játékra. Név szerint: Börcsök Márk (C), Andocsi Gábor, Farkas Ádám, Király Benjamin, Róka József, Sári Máté, Bokros Zoltán, Bregócs Gergő, Denke Ottó, Hajdu Barnabás, Kovács Attila, Németh Péter, Tar Róbert, Torma Péter, Beinschróth Ákos, Fülöp Alex, Ódor Dániel és Pekács Ádám. Makói Gábor ugyan elutazott együttesünkkel, játékengedély híján azonban nem léphetett pályára. Rajta kívül egészségügyi és más egyéb okok miatt nem vett részt a rájátszáson Kósa László, Szabó Kristóf, Várnai Bertalan, Imrefi Gergely és Őri László.

  A kiírás szerint együttesünknek egy délelőtt két csapat ellen kellett volna kiharcolnia a továbbjutást. Félig-meddig ez így szerencse kérdése, hiszen egy napi formától függ, hogy ki jut a legjobb nyolc csapat közé. Más gárdáknak jobban kedvezett a sorsolás, hiszen volt, ahol oda-vissza vágós rendszer döntött a továbbjutás sorsáról.

  A sors azonban úgy hozta, hogy miután az alapszakaszt pontvesztés nélkül a "B csoport" élén zártuk, két másik csoport ezüstérmesével kellett megmérkőznünk: a Kajászó és az Ercsi ellen. Egy mérkőzés kétszer harminc percből állt. Első találkozónkat a Kajászó ellen vívtuk, akik ellen gólnélküli döntetlent értünk el. Mindkét csapat csak elvétve jutott a kapu elé, szemmel láthatóan a biztonságot tartották szem előtt az együttesek. A szervezők döntése értelmében büntetőpárbaj döntött arról, ki pihenhet egy mérkőzést, és kinek kell szinte szünet nélkül pályára lépnie az Ercsi ellen (azonos pontszám és gólkülönbség esetén ez döntött volna a továbbjutásról). Mi a részünkről mind az öt tizenegyest bevágtuk, az ellenfél viszont kétszer kapu fölé lőtt, egyszer pedig Börcsök hárított. Így 5-2 arányban nyertünk.

  A Kajászó-Ercsi találkozó sok izgalmat nem hozott, mivel az előbbi csapat végig a kezében tartotta a mérkőzést, és simén nyert 3-0-ra. Az Ercsi vereségével már el is könyvelhette a kiesést a hátra levő mérkőzéstől függetlenül. Számunkra viszont adott volt a feladat: három góllal kellett volna nyernünk az Ercsi ellen. A nagy nyomás alatt azonban több játékos egyéni teljesítménye nem érte el az elvárhatót, így a szünetig nem született gól. Ellenfelünk bebetonozta magát a sajt kapuja elé, így "élőfalat" képeztek, melyen nehezen tudtunk átjutni. A cserék felfrissítették a csapat játékát. Előbb Tar lőtt messzíről a bal felső sarokba, majd Beinschróth lövése után a kipattanó labdát Ódor pofozta a hálóba. Az Ercsi ezek után is csak a védekezésre koncentrált, sőt, az edzői utasításoknak megfelelően látványos időhúzásba kezdtek a játékosok. Az Ercsi trénere rendkívül elégdett volt a kétgólos hátránnyal, játékosai pedig a cserékkel, valamint sérülések szimulálásával széttörték a játékot. Miután begyötörtük a második gólt, tíz perc volt még hátra, azonban hiába támadtünk gőzerővel, nem tudtuk belőni a továbbjutást érő gólt. Egy ízben ellenfelünk a gólvonalról tisztázott.

  A lefújás után az Ercsi és a Kajászó edzői, játékosai öszzeborulva ünnepelték az utóbbi csapat továbbjutását. Szinte példátlan, hogy tud egy együttes "örülni" kétgólos vereségnek. Mi pedig csak kesereghettünk, hogy ellenfeleink nem éppen a legtisztességesebb módon jártak el velünk szemben, és hogy vereség nélkül estünk ki. De magunkba szállva azon is elmorfondírozhatunk, hogy a saját kezünkben volt a továbbjutás sorsa. Egy gólon múlt.