Fehérvár Junior FC - Kisfalud FC 2-3 (0-2)
Székesfehérvár, Köfém műfüves pálya
Gólszerzők: Tóth B., Ribi

Ősszel meglehetősen izzott a levegő a Kisfaludi Arénában, amikor elhoztuk mindhárom pontot, így hasonló hangulatra lehetett számítani ezúttal is. Vendégeink teljes létszámban, mi kissé megfogyatkozva, "önkéntes" kapussal felállva vetettük bele magunkat a küzdelembe.

A kezdeti tapogatózás után ellenfelünk indított több offenzívát, ám ezek sokszor egy-egy távoli (és távolra is menő) lövéssel fejeződtek be. Néhány alkalommal nekünk is sikerült eljutni a vendégcsapat kapujáig, és ha már arra jártunk, akkor veszélyeztettünk is, de a szerencse ezen az estén nem a mi oldalunkon állt. Az ellenfél egy bedobást követő szituációból szerzett vezetést, sajnos kissé figyelmetlennek bizonyult a védelem, és még az első félidőben hasonló helyzetből növelték előnyüket a kisfaludiak. Ígéretes akciók, szépen megjátszott figurák előfordultak a másik kapu előtt is, ám a befejezésbe rendszerint hiba csúszott, vagy nem találtunk kaput, vagy a kapufa hárított az ellenfél kapusa helyett.

Kétgólos vendégvezetéssel fordultunk, tudjuk, hogy ez kispályás futballban könnyedén ledolgozható hátrány, így ennek szellemében vágtunk neki a második játékrésznek. Egy szép akció végén, Tóth Balázs góljával sikerült szépíteni, és ekkor még rengeteg idő volt hátra, hogy legalább az egyik pontot megmentsük. Az ellenfél szurkolóiról is meg kell emlékeznünk, helyenként olyan mondatokra ragadtatták el magukat, amikre azért egy veszélyesebbnek tartott, megyei III-mas közönség is felkapja a fejét. Szerencsére többé-kevésbé tudtuk függetleníteni magunkat a külső körülményektől, de ez nem mindig volt egyszerű.

Küzdelem dominált a pályán, kevés helyzet jellemezte a találkozót, ám a ritka lehetőségek egyikéből az ellenfél tudta növelni előnyét. Nem adtuk fel, hajtottunk tovább, ennek eredményeként Ribi Csaba góljával, ismét egy gólra zárkóztunk fel. A végjátékra megérkezett a kapusunk is, így tudtunk egy kicsit frissíteni a mezőnyben. Az ellenfél minden eszközzel igyekezett lassítani, és tördelni a játékot, néhány játékosuk olyan hatásosan esett, és annyit töltött a földön fekve, mint egy jobb formában lévő Sergio Busquets vagy Jordi Alba. (elnézést a Barcelona szimpatizánsoktól). Sajnos egy fegyelmezetlenség miatt emberhátrányba is kerültünk, más kérdés, hogy korábban az ellenfél is megfogyatkozhatott volna, legalább két percre. A kiállítás ellenére, illetve annak letelte után is küzdöttünk, ám az egyenlítés sajnos nem sikerült.

Nem játszottunk a legjobb formánkban, de a csapat emelt fővel hagyhatta el a pályát, sem a teljesítményünk - és ami talán hangsúlyosabb - sem a viselkedésünk miatt nincs szégyenkeznivalónk. A dobogós helyek egyikére továbbra is odaérhetünk, és a bajnoki címet sem osztották még ki.