Sörért FC - Fehérvár Junior FC 4-2 (2-1)
Székesfehérvár, Gombócleső utca, Főnix csarnok. Vezette: Horváth II. József

Sörért FC: Sereg - Tóth R., Kaiser G, Jaksa, Madácsi, Petruska.
Cserepad: Gerstmár, Kaiser T.
Fehérvár Junior FC: Fehér - Denke, Pintér, Hajdu Barnabás, Tóth B., Ribi.
Cserepad: Hajdu Balázs, Horváth J., Szabó A.

Gólszerzők: Petruska (2), Kaiser G., Jaska illetve: Ribi (2).

Hajdu Balázs - Engedjék meg honlapunk olvasói, hogy eddigi legszemélyesebb hangvételű írásommal számoljak be a történtekről. Kevésbé számítsanak elemzésre, mert ezúttal nem a jobb csapat győzött. Nagyvonalakban a labdarúgásról: az első félidőben inkább az ellenfél játszott fölényben, kétszer is magukhoz ragadták a vezetést, a két találat között Ribi Csaba is eredményes volt, így egy volt közte a szünetben. A második játékrészre jobb felfogásban álltunk ki, küzdöttünk, harcoltunk, újra egyenlítettünk. Ezen a parázs, szikrázó hangulatú találkozón nem lehettünk volna elégedetlenek az egy ponttal, ám ami ezután következett világossá tette, hogy nem érdemes a pontszerzés rózsaszín álmába ringatni magunkat.

2-2 után nálunk volt a „momentum”, a lélektani fölény. Szeretnék szót ejteni arról, hogy volt néhány helyzetünk, amit sajnos nem sikerült ebben a periódusban kihasználni, ám mégsem ez küldte padlóra a csapatot.

Aláírom, hogy a „lovarda” nem alkalmas semmilyen sportesemény lebonyolítására, mivel balesetveszélyes, alacsony, plusz sötét van, mint egy kriptában (ami, mondjuk, a halottakat annyira nem zavarja). DE. Ami nyilvánvaló, és még Ray Charles is látja (ő egy vak énekes volt, ismert száma a Hit the road Jack), azt észre kell venni. Nem akarok olyan edzőtől idézni, aki idén még nem nyert (José Gomes), de három büntetőről én is tudnék szót ejteni. Kettőről, amit nem kaptunk meg, egyről, amit ellenünk ítéltek. Ilyen ez a játék, tévednek a játékvezetők, én ezt pontosan tudom, de ezt abban a pillanatban játékosként, vezetőként feldolgozni nem volt egyszerű.

Csalódott vagyok, hogy nem tudom a csütörtöki mérkőzésért a csapatomat, vagy magamat hibáztatni. A közgazdaságtanban létezik egy fogalom: „invisible hands”, azaz láthatatlan kezek, melyek az elmélet szerint irányítják a piacot. Ezek a kezek rátenyereltek a bajnoki címünkre…

Innen viszont nincs más lehetőség: MEG KELL NYERNÜNK két mérkőzést, megmutatni, hogy van bennünk tartás, és nem engedjük, hogy az egész éves küzdelmünk hiábavaló legyen. Csak azok jöjjenek el a hátralévő bajnokikra, akik ugyanígy gondolják. Harcoljunk együtt!

Hajrá, Junior FC!