EU-Transport - Fehérvár Junior FC 6-6 (2-3)
Székesfehérvár, Gombócleső utca, Főnix csarnok. Vezette: Szatmári István.

EU-Transport: Papp - Gurdon, Örsi, Tóth G., Varga, Jung.
Cserepad: Vadászi, Holy, Bardon, Pintér M., Klémán, Vieger, Illés.
Fehérvár Junior FC: Orosz - Denke, Pintér Á., Hajdu Barnabás, Káplár, Tóth B.
Cserepad: Horváth, Szabó A., Tar.

Gólszerzők: Tóth G. (3), Vadászi (3) illetve: Szabó A., Hajdu Barnabás (2),  Tóth B., Denke (2).

Hajdu Barnabás - Szatmári sporttárs sípszavára indult útjára a labda. A szokásosnak mondható korai tapogatózás ezúttal elmaradt, rögtön egymásnak estek a csapatok. Kisebb-nagyobb helyzetek adódtak itt is, ott is, de a kapusok a helyükön voltak. Egy bedobás utáni szituáció következtében viszont tehetetlen volt hálóőrünk: Történt ugyanis, hogy többször sem sikerült felszabadítani és ezt könyörtelenül használta ki az ellenfél támadója, mintegy 7 méterről, nagy erővel vágta be a játékszert, 1:0. Nem volt mit tenni, támadni kellett. Nem is váratott sokáig magára az egyenlítés: Egy felpasszolt labdát Szabó Anti pörgetett fel a hatoson belül, aminek a továbbhaladását a figyelmetlen bekk a kezével akadályozott meg. Harsant a síp, hetes! A játékvezető hajthatatlan volt. A labda mögé a „sértett” állt, majd higgadtan gurított a portás lába mellett a hálóba, 1:1. Nem sokkal később már a vezetésnek örülhettek játékosaink: A vezető találat szerzője végzett el egy sarokrúgást, a frissen beálló ifjabbik Hajdu testvér mondhatni menetrendszerűen érkezett, majd precízen perdített az elalvó védőt megelőzve a kapuba, 1:2. Ezután a piros dresszben fellépő vendéglátók kapcsoltak egy fokozattal feljebb, aminek hamar meg is lett az eredménye: A sokadik távoli próbálkozás a bal felsőben kötött ki, 2:2. Ezt sem szegte kedvét a mai napon remekül játszó Szabó A.-Hajdu párosnak, a csatárduó gondoskodott arról, hogy ne döntetlennel érjen véget a félidő. Bedobás, csel, csel, beadás, kapus sehol, üres kapu, gól. Roppant egyszerű játék ez a futball, gondolhatnánk, de ennél melósabb volt azért a helyzet: A legendás 12-es mezben játszó támadónk remekül tartotta meg a vonal mellett a bőrgolyót, két védő szorításában, majd okosan gurított középre, ahonnan már nem lehetett hibázni, 2:3. Remek első 25 perc volt, annak ellenére, hogy egy sajnálatos sérülés árnyékolta be. Káplár egy rossz mozdulat után maradt a földön, le is kellett cserélni. Ezúton kívánunk neki mielőbbi visszatérést!

Rövid pihenő és következett a második játékrész. Együttesünk nem állt vissza, igyekezett ott folytatni, ahol abbahagyta. Érkezett is a megérdemelt gól: Pofás akció után Tar-Szabó A.-Tóth volt a labda útja, az első kísérletet ugyan még hárította a hazai kapuvédő, de a kipattanónál, már nem volt kegyelem, 2:4. A legjobb védekezés a támadás, szól a közhely, játékosaink mentek is előre becsülettel, persze közben Orosznak is akadt dolga szép számmal, többnyire messziről leadott lövéseket kellett védenie. A találkozó iramából adódóan nem érkezett villámcsapásként az újabb gól: Egy szép labdajáratást csak szemmel tudott követni az ellenfél, melynek végén, amolyan jégkorongos módon, egy középre lőtt passzba Denke Ottó tette be remek ütemérzékkel a lábát, a kapus tehetetlen volt, 2:5. Bő tíz perc volt ekkor hátra. Az eldőlni látszó mérkőzés varázsütésre újra szoros lett, ugyan is három perc alatt háromszor kapitulált, az addig biztos lábakon álló hátvédsorunk: Két lapos löket suhant el a blokkoló lábak alatt/mellett, ennek okán portásunk későn látta meg a labdát, mely mindkétszer a hosszú alsóban kötött ki, 4:5. Meg sem ünnepelték a találatot rendesen, jött is a következő: Egy csiki-csuki után csatáruk közelről passzolt a hálóba, 5:5. A lélektani hátrány ellenére csapatunk visszaszerezte a momentumot: A 46.percben Tóth lapos beadását Denke továbbította a gólvonal mögé, ezzel megszerezve együttesünk hatodik, saját maga második gólját, 5:6. A gólparádénak azonban még nem volt vége, erre is volt válasza a hazaiaknak: Egy bedobott labdát a bántóan üresen érkező támadójuk pörgetett a kapufa segítségével a kapuba, 6:6. A második félidőt színesítette még egy páros és egy szimpla kiállítás is. Előbbinél Hajdu volt a vétkes, utóbbinál Szabó A. volt a megengedettnél keményebb. A semleges nézők örülhettek, viszont egyik gárda sem volt túlságosan boldog a lefújás után.

Érdekesség, hogy ezen az estén két-két játékos szerzett mesterhármast, és szintén ennyien dupláztak.

A meccsből tanulni kell, hiszen 40 percnyi jó játék nem elegendő, a továbbiakban a végső sípszóig koncentráltnak és fegyelmezettnek kell maradni és akkor nem lehet gond.

Hajrá, Junior FC!