A torna kiírása szerint megyei csapatok nevezhettek a kupára. Mint ismert, a Fehérvár Junior FC számos játékosa igazolt játékos Kápolnásnyéken, így ezen a néven gyakorlatilag a kispályás brigád indulhatott. Több játékosunk is lemondta a szereplést különböző okok miatt, az utazó keret így végül egy "vendégjátékossal", a korábban Kápolnásnyék ifi csapatában szereplő Cseh Rolanddal kiegészülve így nézett ki: Tóth B. (kapus), Denke, Szabó Zs., Hajdu Barnabás, Káplár, Szabó A., Cseh. Edző: Hajdu Balázs.

Hatfős csoportba kerültünk, melyből három együttes jutott tovább a legjobb nyolc közé, az egyenes kieséses szakaszba. A cél nem titkoltan a továbbjutás volt. Ehhez az első két fontos lépést meg is tették a mieink, a Gyúró és a Szabadbattyán gárdáját egyaránt 1-0 arányban győzték le, előbb Hajdu Barnabás, majd Szabó Zsolt szépségdíjas találatával.

A harmadik találkozón a hazaiak következtek. Bár a mérkőzés feléig remekül tartotta magát hátsó alakzatunk, végül a száriak nyomása góllá érett, végül 3-0-ás vereséget mértek csapatunkra. A következő meccset a Sóskút helyén induló Pusztazámor ellen vívtuk. Sajnos az összecsapás elején megsérült Káplár Zsolt, innentől csere nélkül maradtunk. Aktuális ellenfelünk ezúttal is háromszor zörgette meg hálónkat, amire bár volt lehetőségünk, nem sikerült válaszolni.

A többi eredmény úgy alakult, hogy a csoport utolsó találkozója hivatott eldönteni, a "Kápolnásnyék", vagy a Sárkeresztes jut tovább. Az előző nap Székesfehérváron, a Főnix csarnokban rendezett kupán alaposan, 4-2-re elpáholták a keresztesiek a nyéket, aminek két Junioros játékos, Hajdu Barnabás és Tóth is részese volt. Egyéb iránt az ominózus tornán a Kápolnásnyék a 18 csapatos rendezvényen a nem túl előkelő 17. helyen zárt.

Adott volt tehát a revans lehetősége, bár igaz, a döntetlen is elegendő lett volna a továbbjutáshoz. Korán megszereztük a vezetést, Szabó Antal passzát Hajdu értékesítette. Néhány perccel később jött a válasz, egy precíz lövéssel vették be a sárkeresztesiek Tóth kapuját. Az eredmény sokáig nem változott, ezért kockáztatni kényszerült riválisunk: vészkapussal próbáltak meg létszámfölényt kialakítani. Masszív védekezésünket leginkább átlövésekkel próbálták feltörni, sikertelenül. Ellenben egy kontrából a mieink szereztek gólt, Szabó Antal lefordult az utolsó védőről, majd az üres kapuba passzolt, eldöntve a továbbjutás kérdését.

Összesen 90 játékperccel a hátuk mögött a játékosok már koránt sem fitten érkeztek meg a negyeddöntőbe, ahol ellenfelünk a Mány alakulata volt. Denke irtózatos erejű bombájával megszerezhettük volna a vezetést, ám a keresztlécről kipattanó labda a gólvonalon kívül ért talajt. A Mány már jóval szerencsésebbnek bizonyult, rendkívül peches körülmények között kerültünk hátrányba. Ettől függetlenül a helyzeteket a mieink alakították ki, és szinte mindenki előtt adódott gólszerzési lehetőség, azonban ezek rendre kimaradtak. Végül a Mány kétgólosra növelte előnyét, majd az utolsó percekben a kegyelemdöfést jelentette újabb találatuk, 3-0-ás eredménnyel jutottak az elődöntőbe.

A tornát végül a Szár nyerte a Mányt és a Pátkát megelőzve. Csapatunk jó hangulatban, minden tőle telhetőt megtett a minél eredményesebb szereplés érdekében. Kis szerencsével az elődöntőbe is bekerülhettünk volna, összességében azonban a körülmények ismeretében így sem lehetünk elégedetlenek. Egy szimpatikus, fegyelmezett, a futballt szó szerint játszó csapat benyomását keltettük.

A jövő évi tornára már gyakorlatilag benvezett együttesünk, amin feltehetően már saját néven indulhatunk.