Videoton Baráti Kör - Fehérvár Junior FC 3-4 (2-2)
Székesfehérvár, Gombócleső utca, Főnix csarnok. Vezette: Szatmári István

Videoton Baráti Kör: Kupeczik - Bottyán, Füreder, Babirák, Strasszer, Géri.
Cserepad: Guti, Jalsovszky, Nemes.
Fehérvár Junior FC: Tillmann - Hajdu Barnabás, Pintér - Káplár, Szabó A., Tóth
Cserepad: Hajdu Balázs, Tar.

Gólszerzők: Géri, Guti, Jalsovszky illetve: Tóth B. (2), Hajdu Barnabás, Szabó A.

Hajdu Balázs - Ideges, feszült hangulatban kezdődött a találkozó, sok technikai hibát vétettek a csapatok, nagyon kevés volt a gólveszélyes szituáció. A Baráti Kör helyzet nélkül is vezetést tudott szerezni: hátul akadt egy kis kommunikációs zavar a kapus, és a védők között, végül Tillmann kapus szerencsétlen mozdulata után az ellenfél elé került a labda, és közelről nem hibázták el a ziccert. Bekövetkezett, amitől tartani lehetett, ám a bekapott gól nem törte össze csapatunkat. Szerencsére gyorsan sikerült egalizálni: egy szögletrúgást követően a labda Tóth Balázs előtt maradt, aki ballal, nagy erővel a kapuba bombázta azt. Egyértelműen átvettük a kezdeményezést, ami az eredményjelzőn is hamar megmutatkozott: ki tudja miért, de Tóth Balázst újra üresen hagyták a büntetőterületen belül, aki ezúttal fejjel volt eredményes. “Kedvenc” ellenfelével szemben nagyon megy neki a gólszerzés, ez volt a szezonbeli negyedik találata a piros-kékek ellen. A mérkőzés azonban korántsem ért véget, még az első félidőben egyenlített a VBKE, egy távoli lövés Pintéren változtatott irányt, és a labda a jobb alsóban kötött ki.

Fordulás után sem csökkent a feszültség, kapkodós, ideges volt a játék, mely csapatunkat zökkentette ki jobban. Vezetett is újfent a Baráti Kör: egy egyéni akció végén szereztek csúnyának éppen nem mondható találatot. Nem volt mese, menni kellett az eredmény után, tudtuk, hogy nagyon fontos megszereznünk a három pontot. Körülbelül tizenöt perccel a vége előtt jött az egyenlítés: Hajdu Barnabás balos lövése talált utat a védők között, és a kapus mellett a hálóba. Jókor jött a gól, ami ugye sosem tud rosszkor érkezni, fontos volt, hogy nyugodtan játszhattunk (volna, ha az ellenfél is hagyja), hiszen volt elég idő a győzelem megszerzéséhez. A döntő találat ezen az estén Szabó Antal lábában volt, és szerencsére nem maradt benne, támadónk higgadtan gurította be a hálóba a játékszert. A végén már csak ügyelnünk kellett a stabil védekezésre, voltak helyzetek itt is, ott is, ám a lefújáskor az eredményjelző 4-3-mas Junior győzelmet mutatott. A lényeg: zsebben a három pont, megmutattuk, hogy harcolni is tudunk.